Gyakran szoktam emlegetni és példának felhozni vidéki, kis faluban élő nagyszüleim életét, életmódját, a nyári szünetekben átélt és máig őrzött emlékeket arról, ahogyan ők éltek. A természettel összhangban, a természetre figyelve és a lehető legtermészetesebb anyagokkal körül véve.
Persze mostani fejemmel már adódik, amibe bele tudnék kötni - de ezt márcsak azért sem teszem, mert nincs kitől megkérdezni, hogy biztosan jó ötlet-e hipót használni felmosáshoz. Másrészt nem tenném azért sem, mert az életmódjuk a mai napig követendő számomra nagyon sok területen.
Az egyik emlékem, hogy a szabolcsi kisfaluban lévő ház tornácon állt egy szövőszék, amihez nem volt szabad hozzányúlnunk. Mindig kaptuk az intelmet, hogy könnyen elállítódik és akkor nem lesz jó helyen a vető, a felvetőszálak, összegubancolódnak a fonalak és persze milyen nehéz lesz a mamának szőnie. Sajnos arra vagy nem emlékszem, vagy tényleg sosem láthattuk működés közben a gépet, mint ahogy azt is csak most bőven felnőtt fejjel sajnálom, hogy nem tanított meg egyikünket sem a nagymama szőni.
Ez a kép sajnos nem arról a szövőszékről készült, nem is tudom kihez került. A kép viszont egy lakhelyemtől nem is távoli kicsi műhely tornácán készült, reményeim szerint lesz alkalmam végre-valahára kipróbálni a szövést.
Ami viszont boldog örömmel tölt el, hogy bár nem adta tovább ezt a szép hagyományt, amit pedig mára ismét nagy érdeklődés övez, elsősorban az amúgy is kézműves tevékenységeket végzőknél - de legalább megmaradt a szekrényben jól eltéve néhány méternyi szövött anyag. Amiről az is kiderült, hogy az alap vásznat a nagymama szőtte, a mintákat, vagy csíkokat édesanyám készítette.Így került a háztartásomba jó pár csodaszép, természetes lenvászon textil, amelyek egy része napi használatban van a konyhában.
Talán szerencsésnek mondható, hogy gyermekkoromból és még fiatal felnőtt koromból is inkább a természetes alapanyagokat ismerhettem, köszönhető volt ez egyrészt a bolti kínálatnak, másrészt valahogy mindig is sokkal inkább azt éreztem magamhoz közel állónak. Bár az tény, hogy az iskolai köpenyünk anyagáról nem szeretnék mesélni, de édesanyámmal, aki mindig is varrt, már kamaszként is szívesen mentem az anyagboltokba, ahol főképp pamutvásznak, lenvásznak, pamutjersey, kordbársony, flokkon anyagok színeiben szerettem elmerülni. Ekkor még varrni nem tudtam, de a szoknyáimhoz, nyári felsőkhöz, amiket ő varrt nekem kiválaszthattam az alapanyagot.
Azt viszont mai napig szoktuk vele emlegetni, amikor a pihe-puha gyapjú, merinói gyapjú vagy finom tapintású pamut, netán ezeknél még nemesebb - selyem, alpaka, teveszőr - fonalakat tarthatunk a kezünkben, hogy ezekből viszont most van igazán kánaán.
Hiszen bő húsz évvel ezelőtt nyikorgós, főképp akril fonalakból lehetett csak alkotni, és persze annak is nagyon örültünk. Lehetőség ezen felül annyi volt, hogy a régebbi darabokat lebontani és más fazonban, esetleg színekkel kiegészítve újat kötni belőle.
Egyébként ez egy remek reuse - újrahasználati megoldás!
A háztartásomban használt egyéb természetes anyagok: fa, háncs, kerámia - ahogy írtam valahogy mindig is ezekhez vonzódtam jobban. A fonott kosarakhoz, fa vagy bambusz tárolókhoz, csatos üvegekhez. Ha végig tekintek az otthonom berendezésén szerencsére ott is többnyire fa van - hajópadló, fa nyílászárók, - lenvászon anyagból varrt sötétítő, a szőnyegeim nagyrészt rongyszőnyegek. A fonalaim természetesen fonott kosarakban laknak, a fürdőben luffatök szivacs mellett saját magam kötötte mosdókendő található. Régóta kerülöm a műanyag kis tálkákat, helyette cserépedények, kerámiák gyűltek össze, szerencsére itt az Őrségben nem kell messzire menni ezek beszerzésekor.
Márton Anikó